Jenei Éva a folyamatos építkezés híve

Jenei Éva 2013. decembere óta tagja a Magyar TáncSport Szakszövetség elnökségének, mint a versenytánc szakág versenysportjáért felelős elnökségi tag. Az elmúlt egy évről és a jövőbeni tervekről, feladatokról beszélgettünk vele.

– A szövetség elnökségét májusban választotta meg a közgyűlés, te Fischer Mariann helyét vetted át decemberben.
– Mariann 2013 őszén jelezte, hogy nem tudja vállalni a további munkát az elnökségben, így a decemberi közgyűlésen új választást tartott a szövetség erre a posztra, ahol egy szoros versenyben engem választottak meg.

– Mi motivált abban, hogy indulj a posztért?
– Mariann a 2014-es versenyszabályzat átalakításával rengeteget foglalkozott. Mind szerkezetileg teljes átdolgozta a szabályzatot, átláthatóbbá tette, és néhány újítást is szeretett volna bevezetni. A szabályzat átdolgozásánál az én véleményemet is kikérte, ekkor kerültem kicsit közelebb a szakág munkájához. Amikor Mariann lemondott, sokan megkerestek, hogy szeretnék, ha megpályáznám ezt a posztot. Mivel volt egy kis rálátásom a munkára, és voltak elképzeléseim hogyan lehetne előrébb mozdítani a táncsportot elvállaltam a felkérést. Ahhoz, hogy ténylegesen engem választottak meg tavaly decemberben ezt csakis annak a rengeteg embernek köszönhetem, akik mellettem álltak és támogattak. És nagyon örülök annak, hogy ezek az emberek most is támogatják a munkámat. Nagyon sok értékes embert is megismertem az eltelt idő alatt, akikkel korábban csak ismerősök voltunk a táncparkett mellől, de nem volt velük közelebbi kapcsolatom.

– Azért gondolom egy ilyen munka, amit te végzel sok konfliktussal és akár még haragosokkal is járhat.
– Igen, sajnos ez igaz. Természetesen olyan nincs, hogy mindenkinek minden jó legyen, mindig lesznek olyanok, akiknek sérülnek az érdekei. Egyesek csak azért elutasítóak, mert egyszerűen nem értik mit miért csinálunk. De szerencsére, ha elég információhoz jutnak, akkor belátják, hogy mi senkinek nem akarunk rosszat. Be kell vallanom, hogy a kommunikáción még javítanunk kell. Több csatornán kell elérnünk az embereket, hogy biztos mindenki megkapja a számára elegendő információt. Azonban vannak sajnos olyan emberek, akik anélkül, hogy bármit megpróbálnának megérteni, egyeszűen mindent elutasítanak, sőt vannak olyanok is, akik fenyegetéssel, zsarolással próbálkoznak. Nekik nem volt jó az előző vezetés, a mostanit sem tudják elfogadni, és nekik nem lesz jó a következő sem. Velük nem tudunk mit kezdeni, a fenyegetést és a zsarolást pedig minden eszközzel elutasítom. Én személy szerint szívesen fogadom a kritikát, ha építő jellegű. Az elnökséggel együtt azon dolgozunk, hogy minél több táncos, edző, tagszervezet számára a legkedvezőbb döntéseket hozzunk.

– A versenyszabályzat módosítás már szóba került, röviden elmondanád mit kell tudni róla?
– A jelenlegi Versenyszabályzat változásaira három okból volt szükség. Az első ok, hogy a WDSF (a Nemzetközi TáncSport Szövetség) által 2014. júniusában bevezetett változásokat mi is beleépítettük a szabályzatainkba. A második ok, hogy az új regisztrációs és nevezőprogram – amit 2015 januárjától vezetünk be – is igényelt néhány új szabályzati pontot, illetve ezen kívül kikértük a tagszervezetek véleményét (e-mailt írhattak, és még szakmai fórumot is hirdettünk ebben a témában), hogy miben látnának még fejődési lehetőséget, és természetesen a szakágnak is volt elképzelése, hogy mi az a terület, amit a fejlődés érdekében meg kell változtatnunk vagy csak egyszerűen konkretizálnunk kell. A szövetség honlapján október óta megtalálható a jelenlegi és a 2015. január 1-jétől életbe lépő új versenyszabályzat is, így úgy gondolom, mindenkinek elég ideje van felkészülni a változásokra. A változásokat az új szabályzatba eltérő színnel jelöltük benne, hogy ezzel is segítsük a munkát.

– Milyen változások voltak még az elmúlt egy év során?
– A koncepciónk középpontjában a képzés áll. Mind a pontozók, a döntnökök és versenyfelügyelők képzésére sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk az előző évekhez képest, és a válogatott keret képzések mellett próbáltuk kihangsúlyozni az edzői képzések jelentőségét is. Nagyon fontosnak tartom, hogy nem csak a táncosokat, hanem igenis a trénereket is képeznünk kell. A pontozók sajnos elvesztették a hitelességüket az elmúlt években, ezért itt rengeteg tennivalónk van. Idén valamennyi pontozónak, aki a jövőben is szeretne bíráskodni, vizsgáznia kell, valamint képzéseken is részt kell/kellett vennie ahhoz, hogy jelölhető legyen egy-egy versenyre. Szerencsére a kezdeti felháborodást felváltotta az együttműködés, így a közelgő vizsgára már szinte mindenki jelentkezett és sok új fiatal pontozónk is lesz, ha sikeresen teljesítik a tesztet. A döntnökök számára szervezett képzéseken magas volt a részvétel és sok pozitív visszajelzést kaptunk róla. A versenyjelentésekből is látszik, hogy a döntnökök egységesebben ítélik meg a kétes helyzeteket, ez pedig mindenképpen a fejlődést segíti.

– És mi a helyzet a válogatott keret képzésével?
– A válogatott keret képzéseknek próbáltunk „értelmet” adni, egy-egy magyar és egy-egy állandó külföldi trénerrel egy előre kidolgozott tematika alapján haladtunk, és ezt próbáljuk tovább vinni az elkövetkező években is. Állandó trénereink Juhász Ágnes és Holger Nitsche (latin), valamint Sándor Judit és Federico Filippone (standard). Az a célunk, hogy folyamatos legyen az építkezés, hogy minden kerettag tudjon fejlődni a válogatott edzéseken. A jövő évi tervünk már készen van, nyáron lesz egy háromnapos tábor, valamint tavasszal és ősszel lesz egy-egy képzés. Változnak, szigorúbbak lesznek a válogatott keretbe kerülés szabályai is, azt szeretnénk, ha a táncosaink éreznék, hogy a kerettagságnak van rangja. Természetesen igyekszünk olyan sokrétű programot összeállítani a képzéseken – ahogyan tettük az idén is –, amely a pszichikai, fizikai felkészülést is segíti. Azt látjuk, hogy az eredményességhez nem elég a tánctudás, nagyon sok tényező befolyásolja az eredményességet.

– Elég sokszor kerül szóba az eredményesség kapcsán a sportdiplomácia, a sportpolitika is.
– Ez így van, ebben rengeteget kell még fejlődnünk, de előbb itthon kell rendet tenni egyesületi szinten, majd országos szinten és ezután következhet a nemzetközi szint. Legfőképp a hozzáálláson kell javítanunk. Szükség van arra is, hogy sok emberrel megszerettessük a táncot, de a versenyzők felkészítése az más jellegű munkát igényel. Egyébként úgy tűnik utánpótlás szinten elkezdődött valami, az E és a D országos bajnokságon is szép számú mezőny gyűlt össze. És ne felejtsük el: fontos, hogy a szakemberek képezzék magukat, ez a világ erről szól, a fejlődésről, a haladásról. Természetesen ez egy folyamat, nem látható azonnal a munka eredménye, de a folyamatos építkezés, egy stabil alap megteremtése hosszú távon kifizetődik.

– A szabadidősport és a versenysport hogyan tudja egymást segíteni?
– Szükség van egy széles szabadidős bázisra, akik azért is fontosak nekünk, hiszen a legjobbakat egy jó tanár, egy jó edző a versenysport felé tudja terelni. Idén újra bekapcsolódott a táncsport a diákolimpia versenysorozatba, amit szeretnénk inkább a szabadidősport keretein belül továbbvinni. Jövőre tovább bővül a diákolimpián kategóriák száma, lehetőséget kapnak a formációk és a szóló lányok is. Szabadidős szinten szerveztünk területi versenyeket is, és jövőre szeretnénk országos bajnokságot is szervezni. A szabadidősport versenyek egyébként alapvetően nem sokban különböznek a tánciskolás versenyektől – ezt sokan nem tudják -, egy egyszerű regisztrációhoz van kötve a táncos, minimális keretet, minimális feltételeket határoztunk meg ezekre a versenyekre, ilyen például hogy sportorvosnak is kell lenni a versenyen.

– Nekem úgy tűnik, hogy sokat dolgozol a táncsportért.
– Tudtam, hogy rengeteg feladatom lesz, de sokkal többet kell dolgoznom, mint gondoltam. Természetesen ez nem panasz, elhivatott vagyok a szövetségben végzett munkám és a tánc iránt, másképpen ezt nem is lehet és nem is szabad csinálni. Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogat a munkámban, legfőképp a páromnak, Andrisnak, hogy otthon rengeteg gondot levesz a vállamról, valamint egyesületem két táncpedagógusának, Márki Norbertnek és Bögre Jánosnak, akik az egyesületi munkában veszik ki a részüket, vállalnak át tőlem rengeteg feladatot, valamint Domokos Istvánnak, az MTáSZ főtitkárának, aki tényleg eszméletlen sokat segít nekem a szakági munkám során.